A lakosság a hitelterhek elviselése érdekében megtakarításainak és fogyasztásának csökkentésével válaszolt, illetve visszafogta hitelfelvételét. Ezzel párhuzamosan a banki oldalon beszűkültek a lakossági hitellehetőségek, a bankok szigorúbb feltételeket támasztanak az ügyfelekkel szemben: megnövekedtek a fedezetelvárások, és jelentősen nőttek a kamatok. A lakosság mindemellett érzékenyen reagált a gazdasági környezet őt érintő változásaira, és lehetőségeihez képest növelte megtakarításait. A munkahely elvesztésétől való félelem, illetve a fogyasztáshoz szükséges előtakarékosság a megtakarítások növelésének irányába hatott. Mindebből az is következik, hogy a lakosság továbbra is elsősorban a kevésbé kockázatos befektetéseket keresi.
Ráadásul nem válik azonnal megtakarítássá az a többletjövedelem, ami a személyi jövedelemadó csökkentését követően a lakosságnál marad. Az elhalasztott fogyasztás pótlását és a tartozások rendezését követően várhatóan az első félév végére lehet érzékelni a befektetések állományának növekedését.
„A biztonságos megtakarítások esetében a lakosság mostanában jellemzően 6-7 százalék körüli kamatot vár el, és ha a betéti piacon ez a kamatszint már nem érhető el, akkor fordul a valamivel kockázatosabb befektetések felé” – fejtette ki Vízkeleti Sándor, a Pioneer Alapkezelő vezérigazgatója.
Az elmúlt évben a kormányzat elsősorban a költségvetés bevételi oldalának növelésével foglalkozott, az idén azonban – a hamarosan bejelenteni szándékozott intézkedésekről kiszivárgott hírek szerint – nagyobb részen a kiadási oldalt szeretné csökkenteni. Ez látványosan javíthatja a magyar befektetési eszközök megítélését, ami mérsékelheti az elvárt hozamokat, és amiből a hosszú államkötvényeket birtokló befektetők már rövidtávon profitálhatnak. Az ország javuló megítélése megállíthatja a kamatemelési ciklust, ami ismét a bankbetéteken kívüli befektetési lehetőségekre terelheti a figyelmet.
„A kockázatkerülő befektetők elvárásainak a pénzpiaci és a rövidebb lejáratú államkötvényeket vásárló befektetési alapok lehetnek megfelelőek, hiszen itt nem kell nagy árfolyam-ingadozással szembenézni, és a megtakarítók stabil hozamra számíthatnak” – fejtette ki Vízkeleti Sándor. Szerinte hiába lehetett az elmúlt két évben sokat keresni egyes részvényalapokkal, a korábbi veszteségek miatt a befektetők nem mertek ebbe fektetni, ami rövid távú megtakarítások esetében érthető is. Aki részvényekbe, „részvényes” befektetési alapokba teszi a pénzét, nagy kilengésekre is számíthat az árfolyamban néhány hónapos távlatban. Ezeket a befektetéseket – a szakértő szerint – minimum 4-5 éves időtartamra érdemes tervezni.
Fontos változás ment végbe a befektetői attitűdben is, hiszen egyre többen fogadják el a hosszabb távú megtakarítások gondolatát. Ennek köszönhető, hogy a tartós befektetési számla (tbsz) és a nyugdíj előtakarékossági számla (nyesz) fokozatosan és egyre jobban beépül a köztudatba. Az ilyen számlákon elhelyezett pénzt a befektetők szívesebben helyezik el pénzpiaci alapoknál „izgalmasabb” konstrukciókba, az előbbinél a tőkevédett, határozott futamidejű 5 éves alapok, utóbbinál pedig a részvény illetve a vegyes alapok vonzották a legtöbb befektetőt.
„A januártól életbe lépett személyijövedelemadó-csökkentés, illetve a befektetésekre vonatkozó kedvezőbb adózási szabályok várhatóan csak késleltetve éreztetik hatásukat a lakossági megtakarításokban. Legalább 3-6 hónapnak kell eltelnie, hogy az adósságrendezéseket és az elhalasztott fogyasztás pótlását követően a többletjövedelmek megtakarítássá váljanak” – vélekedett a Pioneer alapkezelő vezérigazgatója.
„A hosszú távú megtakarítási formák közötti választás legalább olyan nehéz, mint az autóvásárlás. Mindegyik modellnek megvannak ugyanis a vonzó és hátrányos oldalai” – véli Hegedüs Sándor, az RSM DTM adópartnere. A hosszú távú hazai megtakarítások négy alapvető elemre épülhetnek, az önkéntes nyugdíjpénztárakra, a nyugdíj-előtakarékossági számlára (nyesz), a tartós befektetési számlára (tbsz) és a befektetési egységhez kötött (unit-linked) életbiztosításra is. A kifejezetten nyugdíjas éveikre gondolóknak az előbbi kettőből érdemes választaniuk, attól függően, hogy milyen mértékben kívánnak aktívan dönteni befektetési portfóliójuk összetételéről. Aki előbb kívánna megtakarításához hozzájutni, és nagyobb, de nem előre tervezhető összegű befektetéseket szeretne elhelyezni, annak inkább a tbsz vagy a unit-linked biztosítás javasolható. Aki munkáltatóját is képes bevonni megtakarításai finanszírozásába, annak érdemes az önkéntes pénztári vagy a biztosítási megtakarításban gondolkodnia.
Hosszú távon. A fenti megtakarítások valóban a hosszú távra szóló elkötelezettségre építenek, hiszen mind a nyeszre, mind az önkéntes pénztárra igaz, hogy az ott felhalmozódó megtakarításokra a legkedvezőbb feltételekkel a nyugdíjkorhatár elérését követően, de legalább 20 éves türelmi periódus után lehet hozzájutni. Nagyobb szabadságot enged a biztosítási forma, amelynek hozama már 10 éves időtáv után adómentesen elérhető. A legkedvezőbb e szempontból a tbsz, amely már 5 év után kamatadómentes hozamot jelent tulajdonosa számára, és ekkor már a teljes megtakarítás is elérhetővé válik.
Adókedvezményekkel. Az adórendszer előnyeinek kihasználása sem elvetendő szempont. Amennyiben a magánszemély nettó jövedelméből takarékoskodik, ehhez adókedvezmény is társulhat, a nyugdíjkorhatárt 2020 után elérők befizetéseik után a személyi jövedelemadójuk 20 százalékát, de legfeljebb 100 ezer forint jóváírását kérhetik nyugdíjpénztári vagy nyesz-számlájukon. Új magánpénztári számla nyitását is indokolttá teheti a tb-nyugdíjrendszerbe visszatérők körében, hogy a korábbi magánpénztári hozamok az önkéntes nyugdíjpénztári számlákra is átirányíthatók. Ezt támogatandó a jóváírt összeg 20 százaléka erejéig, de legfeljebb 300 ezer forintig a 2011. évi személyi jövedelemadóból szintén jóváírást kérhetnek önkéntes magán-nyugdíjpénztári számlájukra az érintettek. A tbsz esetében a kamatadó spórolható meg: amennyiben a befektetés évét követő öt évig a megtakarítás háborítatlan marad, adómentes lesz az elért hozam.
Terhek és hozamok. Nyesz esetében a számlán lévő eszközök hozama (jellemzően árfolyamnyereség) az osztalék kivételével adómentes. Amennyiben a magánszemély a számláján lévő követelés összegét nem nyugdíjszolgáltatásként kívánja igénybe venni, akkor az osztalék kivételével az elért hozam után egyéb összevonandó jövedelemként adózni kell, illetve az adóhatóság által jóváírt összeget is 20 százalékkal növelten kell visszafizetni. A tartós befektetési számlára csak a befektetés első évében lehet újabb megtakarításokat elhelyezni, a 3, illetve 5 éves ciklus alatt nem, azonban a hozamhoz 5 év elteltével kamatadó nélkül juthatunk hozzá. A nyugdíjpénztári forma esetén a megtakarításhoz adómentesen akkor lehet hozzájutni, ha az adott összeg már legalább 20 éve a számlán található.
Az egyes megtakarítási eszközök főbb jellemzői
|
| ÖNYP | NYESZ | TBSZ | Unit-linked |
| Hozzáférés a megtakarításhoz | Adómentesen csak 20 év után | Nyugdíjcélra, különben jelentős közteher | Bármikor, ám az adókedvezmény akkor elveszik | Bármikor |
| Befektetési aktivitás | Portfóliók közül lehet választani | Folyamatosan, egyedileg menedzselhető | Folyamatosan, egyedileg menedzselhető | Portfóliók közül lehet választani |
| Adókedvezmény megléte | Szja-kedvezmény (20%, max. 100 ezer forint/év), munkaadói oldalon alacsony közteher | Szja-kedvezmény (20%, max. 100 ezer forint/év), hozam adómentes | Elért hozam adómentes 5 év után, 3 év után csak 10 százalékos kamatadó | Munkaadói oldalon csökkentett közteher |
| Munkaadó részvétele | A cafeteria része, a munkaadók kedvelt juttatási formája | Nincs | Nincs | Lehetséges, de nem jellemző |
| Örökölhető-e | Igen, illetékmentesen | Igen | Igen | Igen, illetékmentesen |
(forrás: RSM DTM)
A munkáltató és az öngondoskodás. A cafeteria rendszerének hagyományos eleme az önkéntes pénztári megtakarítások támogatása. Ennek keretében a munkáltatók 19 százalékos teher mellett gondoskodhatnak munkavállalóikról, a minimálbér 50 százaléka erejéig. Bevonható még a munkaadó a biztosítási típusú megtakarításokba, amennyiben csoportok szerint alakítja ki a biztosítottak körét. Így a terhek mértékét a nettó juttatásra vetítve 51,17 százalékra sikerül redukálni szemben a kifizetett nettó bért meghaladóan felmerülő, annak 104,26 százalékát elérő adó és járulékkötelezettséggel.
A tengerentúlon és Nyugat-Európában már több évtizede működő, úgynevezett foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató alapok (OPF – occupational pension fund) kínálhatnak új öngondoskodási lehetőséget a hazai piacon. A konstrukcióra elvileg már 2008 óta van törvényi lehetőség, de mostanáig senki sem próbálkozott ezzel. Az első fecske, a Quaestor Foglalkoztatói Nyugdíjszolgáltató Zrt. idén február elsején kapta meg a működési engedélyt.
A munkaadó a foglalkoztatottja számára maximum tíz évben határozhatja meg azt az időintervallumot, amely szükséges a befizetések elindításához. Amennyiben a kedvezményezett később megválik a cégtől, a számára összegyűjtött összeget szétosztják a társaság megmaradó tagjai között. A jogszabály szerint a munkáltatói befizetésekre a cafeteria kedvezményei vonatkoznak. Azaz a szuperbruttósítás nyomán a minimálbér feléig a befizetést meg kell szorozni 1,19-cel, majd az adó mértéke ennek a 16 százalékát teszi ki. Olyan megoldás is lehetséges, hogy maga a munkavállaló is tesz hozzá a megtakarításhoz; ebben az esetben az önkéntes nyugdíjpénztárakra vonatkozó kedvezményt kell figyelembe venni.
Forrás: www.hvg.hu 2011.02.11.
