Az Aviva és a Deloitte közös tanulmánya szerint a következő negyven évben nyugdíjba vonulók évente több mint félmillió forintot kellene megtakarítsanak ahhoz, hogy aktív éveik életszínvonalán élhessenek. Ez havi kb. 45 ezer forint megtakarítást jelent. A kutatás azokon már nem segít, akik a közeljövőben mennek nyugdíjba, de mindenki más jól teszi, ha időben kezd el takarékoskodni – mondta az Aviva vezérigazgatója, Bartók János

Az Aviva Életbiztosító szerint 2011 és 2051 között várhatóan nyugdíjba vonuló ötmillió magyarnak fejenként és átlagosan 532 ezer forintot kellene megtakarítania ahhoz – az állami és magánnyugdíjból várható jövedelmük mellett –, hogy a nyugdíjas éveiben az aktív éveinek megfelelő életszínvonalon élhessen. Ez havi közel 45 ezer forint megtakarítást feltételez.

A kutatás készítői a Deloitte nemzetközi tanácsadó szakértőivel közösen azt is kiszámolták, hogy a négy évtizedes időszak egészében az éves szintű átlagos nyugdíjhiány körülbelül 2660 milliárd forint lesz. Ez az összeg óriási, megközelíti a magánnyugdíjpénztárakban 1998 óta felhalmozott összes megtakarítást, és megegyezik az ország tavalyi nemzeti össztermékének tizedével.

Mi az a nyugdíjhiány?

A nyugdíjhiány az állami nyugdíjrendszerek által nyújtott tényleges szolgáltatások és a nyugdíjaskori elvárások közötti különbséget jelenti. Az elemzés abból indul ki, hogy az aktív évek jövedelmének 70 százaléka is elég egy átlagos nyugdíjasnak ahhoz, hogy változatlan színvonalon élhessen, a kutatás tehát azt igyekszik előrejelezni, hogy a 70 százalékos érték eléréséhez mennyit kell még önállóan is félretenni a többségnek.

A kutatás készítői jelzik, hogy nem számoltak a már meglévő nyugdíjmegtakarításokkal. Akinek már van ilyen, azok akkor is elérhetik a kívánt nyugdíjszintet, ha kevesebbet tesznek félre. A felmérés nem számolt a fekete- és szürkegazdaságban keletkező jövedelmekkel sem. Akik jövedelmük egy részét így kapják, számolniuk kell azzal, hogy ezt a bevétel is pótolniuk kell a nyugdíjas években, ráadásul a be nem fizetett járulékok miatt a nyugellátás is minimális lesz, amit úgyszintén csak az öngondoskodással lehet helyettesíteni - mondja Bartók János, az Aviva vezérigazgatója.

Társadalmi különbségek

A felmérés szerint az átlagnál jobban keresőknek nem elég az említett 45 ezer forintos megtakarítás. A társadalom jövedelem tekintetében felső harmada mintegy 70 ezer forintot kell félretegyen, hogy ne legyen nyugdíjhiánya, a megtakarítási szükséglet az alsó jövedelmi sávban 20 ezer forint körül alakul.

A nyugdíjhiány azokat érintheti a legérzékenyebben, akik közel vannak a nyugdíjhoz és jövedelmük a közepes sávba, 100-200 ezer forint közé esik. Az Aviva szerint egy alacsony keresetű munkavállalónak kevésbé észrevehető életszínvonal-csökkenéssel jár majd a nyugdíjas élet, de a magas keresetűek esetében sem lesz drámai a változás, hiszen nekik módjuk van arra, hogy más forrásokból – felhalmozott vagyonukból, már meglévő nyugdíjcélú megtakarításaikból – egészítsék ki nyugdíjas éveik finanszírozását.

Kevéssel megússzuk?

A felmérés több országban is elkészült, a tagállamok között jelentős eltérések vannak. Az Európai Unióban a következő negyven évben az éves átlagos nyugdíjhiány 1900 milliárd euró lesz, ami horribilis, a 2010-es GDP közel ötöde.

Ez azt jelenti: míg nekünk "csak" évi 9,5 milliárd eurót kellene megtakarítanuk ahhoz, hogy olyan nyugdíjas éveket élhessünk, amilyenről álmodozunk, addig ehhez a lengyelekenek közel 70 milliárdot, a németeknek pedig több mint 450 milliárd eurót kellene félretenniük évente.

Abszolút értékben a legnagyobb hiányok a nyugat-európai gazdaságokban figyelhetők meg: az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Németországban és Spanyolországban. Ezeknek az országoknak nagyobb a népességük, ezért nagyobb a nyugdíjba vonulók száma is. Ugyanakkor részben ezekben az országokban a legmagasabb a nyugdíjba vonulás előtti jövedelem is egész Európában, ami azt jelenti, hogy ezekben az országokban a nyugdíjas évek alatt szükséges jövedelem becsült szintje magasabb más piacokhoz képest.

A közép- és kelet-európai országokban a hiány jellemzően kisebb, ez a nyugdíjrendszerekben az elmúlt évtizedben végrehajtott reformok hatását mutatja. Bartók János az Indexnek azt mondta: az, hogy nemzetközi összehasonlításban Magyarországnak meglehetősen kis hiánya keletkezik, arra vezethető vissza, hogy az állami nyugdíj relatíve magas részét teszi ki a nyugdíjaskori jövedelemnek, illetve, hogy rövid ideig élünk.

Nincs egyetlen jó megoldás

Az elvárások és a jelenlegi nyugdíjrendszerek által ígért járandóságok közötti óriási rés csökkenthető, azonban nem szűntethető meg teljesen. Ha összeurópai szinten tíz százalékkal növelnék a nyugellátásokat – ami nyilvánvalóan lehetetlen a már most is óriási államadósságok miatt – még mindig közel 1600 milliárd euró képződne évente.

Azt is lehet mondani, hogy a nyugdíjasoknak nincs szükségük az aktív pályafutásuk jövedelmének 70 százalékára, mondjuk elég csak 50. Ez már jobb megoldás, a hiány közel ezermilliárddal 670 milliárd euróra csökken, ebben az esetben viszont az öregkori életszínvonal már jelentősen zuhanna.

A nyugdíjkorhatár tíz éves emelésével a hiány 841 milliárd euróra csökkenne, de egy ilyen változást csak hosszú átmenettel lehetne bevezetni.

Nyilvánvaló tehát, hogy önmagában egyik politikai intézkedés sem jelent teljes megoldást a nyugdíjhiányra. A kormányoknak az intézkedések együttesét kell megfontolniuk: a megtakarítások ösztönzésétől a nyugdíjkorhatár emelésén át a magánszektor szolgáltatóival való együttműködésig. Bartók azt mondta az Indexnek: a tanulmányt ennek érdekében megküldik a politikai döntéshozóknak itthon és szerte Európában, az eredményekről a szakmai szervezeteket is tájékoztatják, illetve időről időre megújítják majd a kutatást.

Forrás: www.index.hu