A történet a hatvanas években kezdődött, amikor hazánk - az elsők között - bevezette a kötelező felelősségbiztosítást. Az Állami Biztosító Nemzeti Vállalat (ÁB) kezében volt az egész biztosítási állomány, ezért meg lehetett valósítani azt, hogy a kötelező biztosítások díját ne havonta kelljen csekken befizetni, hanem a benzinár magába foglalja ennek a biztosításnak a költségét, ez 1991-ig így is maradt. Sokan azt rebesgetik, hogy ez olyannyira sikeres volt, hogy még Svájc is át akart térni erre a rendszerre.
A biztosítási szektor "visszaállamosítására" a pénzügyi tevékenységek között elsőként, 1986 júliusában került sor. Az akkori Hungária Biztosítóhoz került a casco mellett minden gépjármű-biztosítás, az állami vállalatok biztosítása, a nemzetközi biztosítások, az exporthitel-biztosítás, valamint a viszontbiztosítás is.
Az, hogy 1991-ben megnyílt a piac az üzleti biztosítók előtt, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a felelősségbiztosítás is piacosításra került volna. Egészen a közelmúltig, 2003-2004-ig hatósági áras rendszer volt érvényben, melytől eleinte egyáltalán nem, a későbbiekben pedig (fölfelé és lefelé egyaránt) 5 százalékkal lehetett eltérni.
A biztosítókra érvényes kötelezettségekből végül annyi maradt, hogy a következő évre érvényes díjakat be kell jelenteni a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF), valamint az átkötési időszakban azt közzé kell tenni. Ez az átkötési időszak nagy terhet ró mind a biztosítottakra, mind pedig a társaságokra, így nem csoda, hogy a szakmai szervezetek, így a Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetsége (FBAMSZ), s a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) is a megszüntetéséért, illetve az időszak kiterjesztéséért lobbizik.
forrás: www.penzcentrum.hu
