Sokan nem tudják, hogy az utasbiztosítás magyar találmány. A történet több mint 100 évre nyúlik vissza. Egy pécsi fakereskedő, Cserkúti Engel Miksa Svájcban járt üzleti úton, amikor a luzerni pályaudvaron egy gőzmozdony szikrájától lángra kapott az egyik peronon várakozó koffere. Az üzletember kártérítést követelt a svájciaktól, de először elutasították, majd hosszas huzavona után egy jelképes összeggel enyhítették a kárát.

Több se kellett hazánk fiának, körbeutazta Európa vasúttársaságait, és megkérdezte, ők mit tesznek hasonló helyzetben. A helyzet mindenhol hasonló volt, egy társaság sem volt felkészülve utasai veszteségeinek megtérítésére.

Így a mozdony szikrája után, Cserkúti Engel Miksa fejéből az "isteni szikra" pattant ki, és 1907. május 9-én Budapesten megalapította a világ első, kifejezetten utazások biztosítására hivatott társaságát, az Európai Útipodgyászbiztosító Rt.-t. Még abban az évben leányvállalatot alapított Bécsben, Münchenben és Prágában, és egy évtizeddel később már 17 leányvállalat működött szerte Európában.

Egy igazi "sikersztori", amelyre az akkori "multik" is ráharaptak, és kifejlesztették a saját termékeiket. Az 1954-ben történt államosítást azonban ez az üzlet sem kerülhette el, és ezzel véget is ért egy korszak. A ma ismert utasbiztosítások csak 1989-ben tértek vissza a hazai piacra.

Hol, mit, mennyiért?

Míg Angliában a kiutazók 90 százaléka köt biztosítást, addig ez az arány Németországban 80, hazánkban pedig 30 százalék. Mivel magyarázható ez a jelentős eltérés? A termék árával, a biztosítás ismeretlenségével, vagy a nehezen beszerezhető konstrukciókkal? Sajnos egyikkel sem.

forrás: www.penzcentrum.hu