A napokban ünnepélyes keretek között mutatták be a Gépjármű-Márkakereskedők Országos Szövetsége (GÉMOSZ) Guruló történelem című kiadványát, melynek keretében Gablini Gábor, a szövetség elnöke megragadta az alkalmat, hogy szóljon egy az autósokat érintő súlyos problémáról. Gablini szerint a hazánkban alkalmazott, balkáni állapotokat tükröző kárrendezési gyakorlat újabb, a MÁV Biztosítóhoz hasonló méretű lavinát indíthat el.
Gablini szerint nem elég az autós szakmát, különösen a kereskedőket kemény kihívások elé állító drámai mélyrepülés, létezik egy olyan probléma is, melyet egy uniós ország nem engedhetne meg magának.
A GÉMOSZ már évekkel ezelőtt felhívta a hivatalos szervek figyelmét a MÁV Biztosító - ügyfelek átverésén alapuló - gyakorlatára, de akkor a hatóságok a piaci versenyre hivatkozva nem léptek, aminek tudjuk a következményeit. Az általuk alkalmazott kárrendezési nem európainak, hanem inkább balkáninak volt nevezhető, és ami még aggasztóbb, hogy ez a kárrendezési technika mára általánossá vált a biztosítók körében.
Gablini Gábor, a GÉMOSZ elnöke és Erdélyi Péter, a Magyarországi Gépjárműimportőrök Egyesülete (MGE) társelnöke egyetértenek abban, hogy ezt a gyakorlatot a hivatalos szerveknek azonnali hatállyal meg kell szüntetni, különben újabb lavina indulhat.
Ma Magyarországon hivatalosan az lenne az eljárás, hogy amennyiben egy vétlen gépkocsivezető balesetet szenved, akkor kárfelvételre jelentkezik, amiről jegyzőkönyv készül. Ilyen esetekben a károkozó kötelező felelősség-biztosításának terhére javítják meg az autót. A biztosító kiszámolja a kár nagyságát, ami a megbontást követően módosulhat a pótszemlén feltárt tételekkel.
Az európai gyakorlat szerint a gépkocsit a kárkori értékének 100%-áig (egyes országokban 130%-áig) lehet javítani, míg nálunk csak a kárkori érték 50-70%-áig. Ezen szint felett az autót gazdasági totálkárosként kezelik, így vagy az ügyfél állja a többletet, vagy a gépkocsit roncsként árverésre bocsátják. Mindenesetre a vétlen károsult az őt ért sokk mellett jelentős anyagi veszteségeket szenved el, amit tovább fokozhat, ha finanszírozott az autó.
A másik - a vétlen autós számára még kedvezőtlenebb, de annál gyakrabban alkalmazott - kárrendezési gyakorlat, hogy az első kárfelvételt követően a biztosító egyezségi kárrendezési ajánlatot tesz a tulajdonos részére. Ez korábban szóban, később írásban, majd sms-ben történt, ma egyes biztosítók odáig merészkedtek, hogy átutalják, vagy a postással a károsult címére küldik az összeget.
De mekkora összeget is? A GÉMOSZ a feléjük jelentett panaszokat megvizsgálva döbbenettel tapasztalta, hogy a gyorsított eljárással megajánlott összeg a javítás nettó értékének 40-50%-át teszi csak ki, ráadásul az ügyfelekkel mindig elfelejtik közölni, hogy amennyiben elfogadják ezt az összeget, úgy lemondanak a pótszemle jogáról. A horpadásos sérüléseken túl szinte mindig találni mögöttes sérülést, ilyenkor az erre eső kártérítést a vétlen autós elfelejtheti.
A biztosítási ügyekben kevésbé jártas autósokat könnyen ráveszik a gyorsított kárrendezésre, különösen azok esnek bele könnyen ebbe az alternatív lehetőségként tálalt csapdába, akik el vannak maradva a részleteikkel (legyen az autó- vagy lakástörlesztés) és jól jön nekik egy kis készpénz. Az ügyfél azt hiszi, hogy jó - és tisztességes - üzletet kötött, mert gyorsan pénzhez jutott, de csak a javítási munkálatok elvégzése során döbben rá, hogy az összeg semmire sem elég.
Aki jártas ebben a szegmensben az tudja, hogy ez a gyakorlat tisztességtelen, ráadásul a vétlen autóst sújtja. Aki nem fogadja el ezt a lehetőséget és pótszemlét kér, annak is meg van kötve a keze az alacsony javíthatósági határ miatt. A gazdasági totálkáros autókat áron alul értékesítik, azok vagy illegális bontókba kerülnek, vagy új forgalmival ismét megjelennek a forgalomban.
Ma hazánkban körülbelül 2 millió autós van kitéve ennek a potenciális veszélynek, bárkinek bármikor nekimehetnek. Ez a gyakorlat az ügyfelek félrevezetése, becsapása, amiért a GÉMOSZ és az MGE már nem kéri, hanem követeli, hogy a hatóságok a tisztességes autósok védelmében azonnal szüntessék be.
A kgfb díj megfizetésével az ügyfél jogot szerez arra, hogy vétlen károsultként a gépjárművét tökéletesen, a kárkori állapotnak megfelelően javítsák meg. Ezzel szemben ma a biztosítók csak a valós javítási költség egy részét térítik meg, amivel egyrészt megkárosítják az ügyfeleket, másrészt ellehetetlenítik a tényleges helyreállítást.
A szövetség szerint fel kell számolni az illegálisan működő bontókat, javítókat és alkatrész kereskedéseket, az államnak pedig kötelezni kellene a biztosítókat a számla ellenében történő kárrendezésre.
